A gerinc kiropogtatása – érvek és ellenérvek

Ön most itt jár az oldalon Derákfájás, gerincsérv, hátfájás kezdőlap » Gerinc » A gerinc kiropogtatása – érvek és ellenérvek

A gerinc kiropogtatása – érvek és ellenérvek

A gerinc kiropogtatása a külső “hallgató” számára ijesztő vagy idegesítő is lehet, de vajon mennyire használ ez a hátunknak?

Sokunknak ropog néha a gerince, illetve többünknek eshet jól, általában hosszú ideig tartó ülőmunka vagy utazás után, a gerinc úgynevezett kiropogtatása. Ez tulajdonképpen alig különbözik egy alaposabb nyújtózásnál, annyi különbséggel, hogy vannak, akik ezt előszeretettel végzik például az ágyról úgymond lehajolva, fejükkel a talajt megérintve, esetleg alaposan átcsavargatva magukat.

Felmerülhet bennünk a kérdés, teljesen jogosan, hogy vajon mennyire hasznos, esetleg káros tevékenység a gerinc kiropogtatása?

Elsőként érdemes megemlíteni, hogy sokan időnként azt érzik, például forgáskor vagy hajoláskor, hogy ropog a gerincük. Ilyenkor a csigolyák közti ízfelszínek eltávolodnak egymástól. A csigolyákat és a porckorongokat összekötő ízületi tokon belül pedig negatív nyomás jön létre.

Olyan, mint amikor egy nedves üveglapot felemelünk az asztaltól: természetes, hogy hanggal jár. A legtöbb esetben tehát – azaz, ha egyszer, vagy nem túl gyakran halljuk – nem kell a spontán ropogás miatt aggódni, és nem kell félni a tévhitektől sem.

Ha viszont túl gyakorinak érezzük a roppanást, főleg ugyanazon mozdulatokra, akkor érdemes lehet megmutatni egy szakembernek magunkat.

Mit mondanak a gerinc kiropogtatása kapcsán a szakemberek?

Alapvetően a gerinc szándékos kiropogtatása sem egy borzasztóan káros dolog a szakemberek szerint akkor, ha naponta maximum egyszer, vagy extrém terhelés esetén naponta maximum kétszer végezzük.

Ilyenkor a gerinc kiropogtatása minimálisan segíthet helyretenni a csigolyákat és az ízületeket, illetve megmozgatni, ellazítani őket. A szakemberek szerint a baj a gerinc kiropogtatásával kapcsolatban leginkább akkor áll elő, ha szokássá, vagy akár szenvedéllyé válik.

A gerinc kiropogtatása ugyanis, bármilyen furcsán is hangozzon ez elsőre, bizony könnyen függőséget okozhat…

A folyamat során ugyanis endorfin termelődik. Az endorfin pedig egy hormon, melyet a köznyelv egyszerűen csak örömhormonként emleget. Ez a hormon termelődik akkor, ha például túl sok csokoládét eszünk, de akkor is, ha szenvedélyesen pillanatokat élünk át. De ide sorolható például a bungee-jumping, vagy a vadvízi evezés is.

A ropogás nem mindig jelent jót...

A gerinc kiropogtatása azért nem ilyen…

Amennyiben tehát túl gyakran ropogtatjuk ki a gerincünket, és ez valóban jó érzéssel tölt el bennünket, érdemes tehát tisztába jönni magunkban a miértekkel.

  • Vajon tényleg azért érezzük tőle jobban magunkat, mert úgy, mint egy kellemes nyújtózás vagy átmozgatás, jól esett?
  • Vagy esetleg örömforrásként tekintünk-e rá?
  • Ha ugyanis tényleg a hátunk, vagy a gerincünk fáj gyakran, akkor érdemes megoldást keresni a fájdalom enyhítésére, illetve a probléma kezelésére!

Ha azonban az örömforrást keressük, esetleg arra találtunk rá, mondhatni véletlenül, a gerinc kiropogtatása során, akkor lehet, hogy nem a hátfájás a valódi probléma.

Kezdetnek érdemes lehet valamilyen más olyan tevékenységet keresni, ahol le tudjuk vezetni a feszültséget, és ami örömöt okoz!

Kedvünk és vérmérsékletünk szerint érdemes lehet sportolni, túrázni, de akár főzni vagy könyvet olvasni is, a lényeg, hogy fel tudjunk töltődni benne valójában. Ha pedig nem sikerül ilyen tevékenységekbe átvezetni a feszültséget, talán egy pszichológusra vagy pszichoterapeutára lehet szükségünk.

A gerinc kiropogtatása a következő képet használta fel.

By | 2017-12-20T11:17:14+00:00 december 20th, 2017|Gerinc|0 Comments

About the Author:

Leave A Comment